Miután már csaknem a teljes nemzeti vagyonát ellopták, az értéket előállító gyárait piacfelvásárló „kereskedőknek” eladták, vagy szinte ingyen átjátszották a haveroknak, felszólítja a magyar választópolgárokat pártunk és kormányunk, hogy 2010-ben is szavazzunk rájuk, mert ők milyen sikeresek!

Elvtársak! Nem nektek kellene sikeresnek lenni, hanem Magyarországnak! Az állampolgárok állandó megalázásából – amit a szuronyok árnyékában kénytelen eltűrni – nem építési kedv, hanem bosszúvágy keletkezik. A magyarok nyakán a cinikusan felszabadulásnak aposztrofált gyalázat óta egyik gazember-garnitúrát követi a másik a hatalomban. A Trianonban megcsonkolt Magyarországot úgy szalámizták le, hogy például Románia nagyobb területet kapott, mint amennyi Csonka-Magyarországnak megmaradt. Az 1919-es vörös Tanácsköztársaság után 1920-ban a bolsevikoktól Horhy Miklós és csapata még meg tudta szabadítani Hazánkat, de a második világháború után a Nyugat belökött bennünket a szovjet birodalom uralma alá. Most együtt visszük velük Irakba, majd Afganisztánba, és ki tudja, hogy még hová a demokráciát… És csak úgy röpködnek a milliárdok vagy a sivatagba, vagy a hatalmas hegyek között! Mindezt persze hitelből finanszírozva…

1956-ban még felemelte a magyar nép a fejét, mert a társadalom többsége még visszaemlékezett a Miatyánkra, az Üdvözlégy Máriára, a Tíz parancsolatra, a hazaszeretet nagyszerűségére, az írók és a költők intelmeire! 1956-ban is megtalálták a Haza elárulóit, és a forradalmat vérbe fojtották, majd elkövetkezett minden idők legkegyetlenebb megtorlása: amikor is egyik magyar akasztotta a másik magyart. Nálunk még az a szégyen is megesett, hogy egyik kommunista a másik kommunistát. Majd valamikor a kétezres évek elején egy kommunista utód odament az elődei által felakasztatott kommunista szobrához, és megkérdezte: Imre te hogy csinálnád?! Hogy van –e ennél lejjebb, az nem valószínű!

1960-ban beverték az egész országot a kolhozba. Ezt ma már nyugodtan elnevezhetnénk a falurombolás kezdetének, mert utána a falvakból elmenekültek a fiatalok. Bekerültek a városokba, ahol már várták őket a csodálatos panellakások, és volt munkahely is. Azóta 50 év eltelt, és a falvak lassan végképp elsorvadnak. A rendszerváltozás újabb lökést adott az elvándorlásnak, a falvaktól elvették először az óvodát, majd az iskolát, bezárt a művelődési ház, a posta, lassan a bolt is. Most ellehetetlenítik a közlekedést, bezárják a vasúti szárnyvonalakat. Egy szabad varjú azt mondta, hogy átlépett a falvakon a történelem. Hogy rajta nem átlépni kellene, az biztos. A falvakból a menekülési útvonalat ezúttal „ügyesen” elzárják. Lakást venni a városban ma már nem tud, munkahely a városiaknak sincs. Jöhet a városba, és lehet belőle hajléktalan. Vagy esetleg csicska, ami ma oly divatos!
Amennyiben a falvakat hagynák élni, a sok munkanélkülivé tett ember visszaszivárogna, mert ott legalább lenne neki mit enni. Bár a megtermelt javakat újabban nem az takarítja be, aki elvetett…

1990-ben elhitették a magyar társadalommal, hogy rendszert váltott. Egy Ellenzéki Kerekasztal mellett ücsörgő társaság a nép feje fölött mindent eldöntött! Azóta sincs válasz arra, hogy az ott ücsörgőket ki ültette oda, ki választotta meg őket? Vagy kijelöléssel történt a székfoglaló? Lassan az is kiderül, hogy ott egy kegyetlen színjáték történt. Az alkotmány ma is az 1949. évi 20-as törvény, amelyet az Ellenzéki Kerekasztal módosítgatott, és elkészítette a választójogi törvényt. A társadalom, mivel kihagyták belőle, nem is értékeli ma már semmire a rendszerváltozásnak gúnyolt valamit! Nincs még egy emléknapja sem a „nagy semminek”!

Az első szabadon választott parlamentnek nem engedték, hogy földtörvényt alkosson, és visszakerüljenek a földek az eredeti tulajdonoshoz, hanem helyette alkotmánybírósági határozattal kárpótlási törvényt fogadtattak el vele. Ezt követően a paraszt embertől teljesen idegen licitálással idegen földterülethez jutottak a leszármazottak. Hogy ez az egy kártékony törvény hány EZER milliárdba került, azt egyszer ki kellene számolni. Mert Magyarország romba döntése ezzel a törvénnyel lett megkoronázva! Megjelentek a pénzzel kitömött táskájú ügynökök a licitálásokon, és felvásárolták a magyar termőföldet a gazdinak! Azóta van már új kárpótlási törvény is, amely magyar embernek nem jár. Az idegenek a saját pénzünkön vásárolják fel a termőföldünket. Mert licitálni csak nekik van joguk.

Már 1994-ben egy vaskorona látványától megszédülve visszaszavazta a magyar nép a saját nyakára a kommunistákat. Azokat, akik 1990-ben azzal álltak félre, hogy kivonulnak a politikából, és bevonulnak a gazdasági hatalomba. Így lett vér nélküli a változás, mellyel kapcsolatban Antall József, az első szabadon választott miniszterelnök azt mondta, hogy Tetszettek volna forradalmat csinálni. Hát nem tetszettünk, nem mintha a vérontás hiányzott volna! A hiszékenység vámszedői azóta is élősködnek rajtunk és igen jól keverik a kártyát.

1998-ban polgári kormány alakulhatott Magyarországon, mert a Fidesznek még volt arra lehetősége, hogy koalícióra lépjen a parlamentbe még bejutni képes, de már szárnyaszegett kisgazdapárttal. Hogy ki vágta le a szárnyát ennek, és a többi kis pártnak, az egy külön történet. Talán annyit azért el kell itt is mondani, hogy a nagy hal bekapta a kis halakat! Miután sem 2002-ben, sem 2006-ban nem volt már parlamentbe bejutott jobboldali kis párt, amelyik segített volna koalíciót kötni, polgári kormány nem alakulhatott. Kaptunk egy forgalmi rendszámos (D-209-es) miniszterelnököt, majd jött az Őszödi Böszme és a pislogós libafelvásárló, aki nem fizette ki a liba árát…

2002. óta újra visszajöttek a kommunisták, és azóta is megszállva tartják Magyarországot. Amint a magyar társadalom felemeli a fejét, azonnal kimondják rá, hogy rasszista, fasiszta, trappista. Ha eszébe jut, hogy jó lenne szabadnak lenni, és tüntetni merészel, azonnal kap az arcába fincsi gázt, vagy ha hideg van, akkor vízágyút, hogy soha többé ne feledhesse el, hogy ki az úr a háznál! Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján az új ÁVH feltette az i-re a pontot! Szabályos háborút folytatott a megemlékezők ellen. Nem kellene elfelejteni azonban azt sem, hogy a tv-székház ostrománál éles lövészet volt! Mostanában, ha a magyar megindul tüntetni, szembe találja magát a partizánszövetség ellentüntetőivel. Vagy újabban már antifasisztáknak, vagy minek hívják magukat. Kapnak is szép kis summa állami támogatást érte.

Visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk 1989/90-ben, de útközben ellopták a nemzeti vagyonunkat, elvesztettük a munkahelyek nagy részét. Beléptünk a NATO-ba azok közé, akik belöktek bennünket a szovjet birodalomba. Majd következett az az Európai Unió, amelyik megszerezte a magyar piacot. És megengedi mindkét szervezet, hogy fizessük a hatalmas tagdíjat.

2009 végén és 2010 elején tombol a munkanélküliség, a csali propagandával meghirdetett devizahitelesek most kapják meg életük eddigi legnagyobb leckéjét: mindenüket elvesztik, mert hittek egy hazug és álnok propagandának.

2010. választási év. Magyarország választópolgárai amennyiben megint a kommunisták mellé állnak a szédítő propaganda hatására, akkor vége a dalnak! A kommunista nagyon szívós fajta, a magyar ember meg nagyon hiszékeny. A hiszékenységre építő reklámhadjáratra pénz, paripa, fegyver náluk! Ráadásul a választási kampányba bekapcsolódik az Új Erő, a Jobbik! Ezek a fiatalok igazat mondanak, amit bizony a mai Magyarországon nem szabad megtenni!
A szavuk eljut –e a nép egyszerű gyermekeihez a nagy média elnyomás miatt, az hamarosan kiderül.

És az is, hogy a szárnyaszegett Magyarország tud-e még repülni?

Emlékeztető: „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem mezítelen életét és a zsákmányt." /Márai Sándor/

barikád.hu