Jó lenne megfogni az elhúnyt szeretteink kezét...az elveszett barátokét...a jövő hívó szavát...nagyon jó lenne ha emberként tekintenénk ember társainkra ...politikai nézeteket mellőzve...sajnos ez nagyon nehéz...régi kedves ismerősöm..(.Nővérkém) is itthagyta a Network Klubokat...Sajnos ez van.....jó lenne...

Válasz

Ezzel a dallal, egy nagyon szomorú eseményről emlékeztett meg a Zenekar a pápai koncerten...
Vivien, egy ajkai 18 éves kislány a napokban húnyt el..gyógyíthatatlan betegségben...
Nagyon megható volt, ahogy Jani "felvezette" a dalt...s mi, a közönség szomorúan, együttérzően énekeltünk a zenekarral úgy, mintha Vivien énekelte volna ezt a Szüleinek...akik ott voltak a nézőtéren...
Viviennek most lett volna a ballagása...és az érettségi vizsgája...
Az édesapja, a munkatársam...

Válasz

Ma lenne 76 éves az Édesapám...de már hat éve elment...és már nem mondhatok neki többé semmit....Pedig annyi mindent kéne még elmondanom...s ha nem teszem..talán ..nem is lesz rá alkalom......

Válasz

Jó lenne megfogni apám erős kezét
mégegyszer látni csak szigorú szemét
Jó lenne hallgatni bölcs szavait
megfogadni mindent amit tanít

Jó lenne anyámnak ölelő karjában
őszinte gyermekként hinni a világban
Jó lenne érezni tiszta illatát
aggódó arcának lágy mosolyát

Jó lenne megfogni apám erős kezét
mégegyszer látni csak szigorú szemét
jó lenne hallgatni bölcs szavait
megfogadni mindent amit tanít

Jó lenne anyámnak ölelő karjában
őszinte gyermekként hinni a világban
Jó lenne érezni tiszta illatát
aggódó arcának lágy mosolyát

Nekem hála istennek még élnek a szüleim, nagyszüleimre gondolok e szép dallamok hallatán...

Válasz

A Barátságunk úgy diktálta , hogy megkeressem ennek a gyönyörű
versnek az eredetiét...Mecsek Zsuzsa-Neked Apu...
Az én Édesapám hat éve ment el... körülötte szeretettel , megbecsüléssel...
A Kárpátia zenéjét úgy érzem szerette volna , mert a Fiainak a kedvencei
az Ő zenéje is volt... "Nem vagyok árva ,mert itt vagy velem a lelkembe zárva "

Ezt én is így érzem Üdv. István

Válasz

Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan mégegyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza-szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hivott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra idulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
s most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiálltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek! ,, Én ezzel a versel szeretnék emlékezni Édesapámra ! ''

Válasz

Igen, emlékezzünk a szeretteinkre, akik már nem lehetnek velünk, csak a gondolatainkban.

Válasz

Nagyon szép ez a dal, és a koncertfelvétel is nagyon jó minőségű.
Holnap Celldömölkön játszanak! De jó lesz élőben hallgatni Őket!
Én már ráhangolódtam...
(Te jössz?)

Válasz