Hidegen fújnak a szelek (Nyerges - Népdal)

Hidegen fújnak a szelek
Hidegen fújnak a szelek
Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek
Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek

Szónék én is, ha szóhatnék
Szónék én is, ha szóhatnék
Szónék én is, ha szóhatnék, hazámban, ha szabad lennék
Szónék én is, ha szóhatnék, hazámban, ha szabad lennék

Rossz idő jár bujdosónak
Házukba már be se hínak
Házukba már be se hínak, testvéreim eltaszítnak
Hazámba már be se hínak, 'énvéreim' eltaszítnak

Élnék én is, ha élhetnék
Hazámban, ha magyar vónék
Apám magyar, anyám magyar, gebedjen meg, akit zavar
Apám magyar, anyám magyar, gebedjen meg, akit zavar.

(A szöveget gyűjtötte Nyerges Attila 2004. december 6-án Székelyudvarhelyen, Munkácson, Zentán s a Csallóközben.)

"2004. december 5. - úgy szégyelltem magam, mint még soha életemben. Nem hittem el. Aztán vége. Emlékszem, másnap reggel, ahogy ébredeztem, még félálomban voltam, de az az iszonyú érzés már ott motoszkált bennem, hogy aztán ébren belém hasítson: nem álmodtam! Apámat kérdeztem, hogy álljak most a barátaim elé. A szavazás előtt egy nappal hívtak Székelyudvarhelyről, s én még könnyedén viccelődtem velük, hogy szerintük tán engem figyelmeztetni kell, hová szavazzak. Mit mondok Silló Ernőnek, aki szinte a testvérem, s mit mondok az édesapjának, Ernő bácsinak? És a kicsi Huba, aki minden magyarok himnuszát szavalta az Egy a hazánk lemezen? Mit gondol ő most rólunk? Azóta kilenc hónap telt el. Jártam is már odaát. Szeretettel fogadtak, ugyanúgy, mint régen. De esküszöm, bárkivel beszéltem, legyen az jóbarát vagy ismeretlen, a harmadik mondat már így kezdődött: Miért? És mondtam én, hogy miért, hiszen tudtam. Végig is hallgattak, de mintha más nyelvet beszélnénk, nem értettek. Ott lebeg közöttünk: 'Miért?!' És azt mondják, megbocsátanak. Mert ők ilyenek. De én nem vagyok ilyen." (Nyerges Attila)